egyházi törvény magyarázata (lat. interpretatio legis): az →egyházi törvény értelmének megvilágítása különös tekintettel annak megfelelő alkalmazására. - 1. Az ~ának fajtái. a) Tekintélye szerint megkülönböztethetünk hivatalos és magánmagyarázatot. A hivatalos magyarázat lehet hiteles (authentica), ha maga a törv-hozó v. egy általa ezzel megbízott szerv törv. módjára adja ki (16.k. 1.§), v. egyedi hatósági magyarázat, ha bírói ítéletben v. közig. intézkedésben mondják ki (egyesek ez utóbbi típust is hiteles törv-magyarázatnak nevezik). A magánmagyarázat lehet tudományos, ha kánonjogi szakemberek fogalmazzák meg magánjelleggel, egyszerű magánmagyarázat, ha a törv-t követő, alkalmazó személyektől származik, és szokásszerű magyarázat, ha a törv-t követő közösség egységes gyakorlatában nyilvánul meg. Ez a gyakorlat bizonyos feltételekkel →jogszokássá is válhat (vö. 27.k.). - A hiteles (törv. módjára kiadott) magyarázatnak ugyanolyan érvénye van, mint magának a törv-nek, ki is kell hirdetni. Az →Egyházi Törvénykönyv hiteles magyarázatára II. János Pál külön p. biz-ot alapított. - b) A magyarázott törv-hez való viszonya szerint az ~ lehet: a törv-t módosító (kiterjesztő v. leszűkítő) v. pusztán megvilágító. Módosító hatása csak a (törv. módjára kiadott) hiteles magyarázatnak lehet. Ám az ilyen módosító v. az önmagában kétes szöveget egyértelművé tevő hiteles törv-magyarázatnak nincs visszamenő hatálya. Ezzel csupán a törv. önmagukban biztos szavait csak megvilágító hiteles magyarázat rendelkezik (16.k. 2.§). - c) Kötelező erő szempontjából: ált-an kötelező erejű a hiteles és a jogszokássá emelkedett szokásszerű magyarázat; csupán az adott esetre nézve kötelező az egyedi hatósági törv-magyarázat (16.k. 3.§); nem kötelező a magánmagyarázat, kivéve ha jogszokássá emelkedett. - 2. Az ~nak szabályai. A nem hiteles törv-magyarázat főszabálya a CIC szerint az, hogy a törv-eket a szavaknak a szövegben és a szövegösszefüggésben hordozott sajátos jelentése szerint kell érteni (17.k.). A sajátos jelentés lehet etimológiai, köz- v. szaknyelvi. Ha ezek közt eltérés van, a szöveg és szövegösszefüggés alapján (pl. az illető kánont tartalmazó fejezet, rész stb. címére tekintettel) dönthető el, hogy a többféle sajátos jelentés közül melyiket kell elfogadnunk. - Ha a szavak sajátos jelentése a főszabály segítségével nem állapítható meg biztosan, v. ha ennek ismeretében sem világos a törv. értelme, ált. kisegítő magyarázati szabályokhoz kell folyamodnunk, azaz figyelembe kell vennünk az esetleg található párhuzamos helyeket, a törv. célját (amit a törv-hozó konkrétan el akart vele érni), kiadásának körülményeit (megelőző viták, javaslatok, szövegtervezetek stb.) és a törvhozó szándékát (17.k.). - Ez a "szándék", mentalitás (mens legislatoris) a törv-hozó ált. kormányzati beállítottsága, jogpolitikai irányvonala, mely egyéb törv-eiből és más megnyilatkozásaiból (pl. p. beszédek, körlevelek) tűnik ki. - Bizonyos törv-ek magyarázatakor különleges szabályokat is alkalmaznunk kell. Szorosan, vagyis a kifejezések sajátos jelentésén a szükséges legkevesebbet értve, kell értelmezni azokat a törv-eket, amelyek büntetést rendelnek valamilyen cselekményre, a jogok szabad gyakorlását korlátozzák, v. törv. alóli kivételt tartalmaznak (18.k.). A szoros értelmezés ellentéte a tág értelmezés, mely az egyes kifejezéseken a lehető legtöbbet érti, amit még a szavak sajátos jelentése megenged. A szoros és tág értelmezés nem tévesztendő össze a leszűkítéssel és a kiterjesztéssel, mert ezek már a törv. módosítását jelentik. - A törv-magyarázat szabályai ált. alkalmazandók a többi jogszabály magyarázatakor is. Az →egyedi közigazgatási intézkedések magyarázatára sajátos elvek vonatkoznak (vö. 36.k.; ld. 12.§ 2). - 3. Joghézag kitöltése. Ha egy kérdésre nézve nincs jogszabály (törv., jogszokás, →általános határozat, →általános végrehajtási határozat, →utasítás), akkor ált. a szabadság elve érvényesül, tehát nem is kell szabályt keresnünk. Ha azonban jogszabály híján egyes jogok bizonytalanságban maradnak v. egy jogvita nem dönthető el, valódi joghézagról (lacuna legis) beszélünk. Ennek kitöltésére, vagyis az eset megoldására, a kánonjogban csakis a köv. eszközök állnak rendelkezésre: a) a hasonló esetekre hozott törv-ek alkalmazása (analogia legis); b) a jog ált. elveinek a →kánoni méltányosság szerinti alkalmazása (analogia iuris); c) a róm. kúria bírósági (iurisprudentia) és közig. (praxis) gyakorlatának követése; d) a kánonjogtudósok közös és állandó véleményének elfogadása (vö. 19.k.). - 4. Az ~ és az állami törv-ek. A többi jogrendhez hasonlóan az egyhjogban is előfordul, hogy egy kérdést →utalással v. →kanonizálással szabályoznak. Azokat a világi törv-eket, amelyekre az egyhjog utal, a kánonjogban eredeti hatásaikkal kell megtartani, amennyiben az isteni joggal nem ellentétesek, és a kánoni jog másként nem rendelkezik (22.k.). E.P.

Erdő 1991:75.